Elpusztíthatatlan mérgek

A haladásba vetett hit olykor annyira erős, hogy a technológiai előrelépés érdekében megfeledkezünk annak az emberiségre és a környezetre rótt veszélyeiről. Képes-e az emberiség tanulni a múlt század technológiai újításainak máig ható következményeiből? Erre keresi a választ A haladás csapdái c. díjnyertes dokumentumfilm-sorozat 7. epizódja is.

(Szinkronizált, 8 részes dán dokusorozat, 7. része, 28 perc, 2005-2006)

A poliklórozott-bifenil (PCB) nevű mérgekkel az egész világot beszennyeztük. A vegyületcsoport több mint 200-féle vegyülete igen stabil, zsírban oldódó, nehezen lebomló, ún. tartós szerves szennyező (POP). Felezési idejük 20-30 év, ám többségük örökre velünk marad. A PCB-k hőálló, e-szigetelő ipari vegyszerek, az 1920-as években kezdték használni azokat pl. műanyagok, gumi, tömítők, szigetelők, festékek, tűzálló anyagok, elektronikai cikkek gyártásánál. Miután kiderült, hogy ezek az erősen toxikus vegyületek beépülnek az élő szervezetbe, 1971-ben a svédek, majd az USA is betiltotta a PCB gyártást, 2001-től pedig a Stockholmi Egyezmény tiltja világszerte a PCB termelését. Ám 1929 és 2001 között mintegy kétmillió tonna PCB-t állítottak elő kereskedelmi céllal, ebből mintegy 200 000 tonna maradt vissza olyan környezeti elemekben (víz, talaj, levegő), melyek egyben potenciális forrásai is a PCB szennyezéseknek. Tartós jelenlétük veszélyezteti a környezetet, az élővilágot, az emberi szervezetet, gyengítik az immunrendszert, befolyásolják a nemzőképességet, rákkeltők. A zsírszövetekben elraktározódó PCB-k felhalmozódnak a táplálékláncban, ezért még ma is jelen vannak környezetünkben, a levegőben, élővizeinkben, a halakban, kimutathatók az emberi szervezetben, a hajban, az anyatejben, a ma születettek vérében. Ismét győzött a profit és a kényelem. Máig ható múlt 28 percben, 1920-tól napjainkig. Érdemes megnézni... hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazt a hibát.