Kudarcra ítélt a párizsi klímacsúcs is?
Eddig 147 ország jelezte szénkibocsátása csökkentését, ez azonban "nem lesz elég ahhoz, hogy megfékezzük a globális hőmérséklet emelkedését" – figyelmeztetnek a szakértők alig két hónappal a nagy reményekkel várt decemberi párizsi éghajlatcsúcs kezdete előtt. Jövőnk a tét, nagy vitákra számíthatunk.
A világ 193 országának képviselői november 30. és december 12. között találkoznak Párizsban az ENSZ égisze alatt rendezett 21. klímacsúcson (COP21). A résztvevő 193 ország közül 147 küldte el az október 1-i határidőig, hogy milyen mértékű kibocsátáscsökkentéssel járul hozzá a klímaváltozás elleni harchoz. Ezeknek a nemzeti vállalásoknak az összessége azonban messze elmarad attól, amelynek betartásával elkerülhetnénk a század végéig a kritikus 2 Celsius-fokos felmelegedést - állítják a nemzeti vállalások összhatását elemező klímaszakértők.
A tudósok figyelmeztetnek
Miért 2 fok? Mert 2 fok fölött a természet "játékszerévé" válunk. A 2 Celsius-fok alatti globális felmelegedéshez ugyanis a bioszféra még képes alkalmazkodni anélkül, hogy az súlyosan veszélyeztetné az élelmiszer-termelést, a halászatot, a vadon élő állatok sokféleségét, a sivatagok, a tengerek és a vízforrások fenntarthatóságát. A 2 fokos határt átlépve azonban már olyan visszafordíthatatlan, öngerjesztő folyamatokra számíthatunk, mint például a korallzátonyok tömeges pusztulása, a gleccserek jégtömegének zsugorodása, a grönlandi jégsapka hirtelen olvadása, a tengerszint jelentős emelkedése, sőt az óceáni szállítószalag leállása.
"A megengedhető 2 fokból 1 Celsius-fok már bekövetkezett az ipari forradalom óta, és már ennek hatása is jelentős a természetre és az emberek megélhetésére – jelentette ki Chris Field klímaszakértő, a Stanford Egyetem professzora. - Épp ezért kell korlátoznunk a kibocsátást, hogy a felmelegedés lehetőleg meg se közelítse a kritikus 2 Celsius-fokot. Ehhez azonban az egyéni tervek helyett közös vállalásra lesz szükség, és globális együttműködésre."
Egy európai klímaszakértőkből álló független kutatócsoport (CAT) számításai szerint azonban a globális hőmérséklet emelkedése akkor is eléri a 2,7 Celsius-fokot, ha az eddig ismert nemzeti vállalások mindegyikét teljesítik, sőt Louise Jeffery, a Klímahatásokat Kutató Potsdami Intézet szakértője és a CAT tagja szerint a jelenlegi adatok ismertében „átlag 3,1 Celsius-fokos globális felmelegedés várható".
Most a politikusokon a sor
A legutóbbi IPCC-jelentés szerint 2030-ra globálisan 40-70%-kal kellene csökkenteni a kibocsátást az 1990-es szinthez képest, az évszázad közepére pedig nulla kibocsátású fejlődésre lenne szükség. Csakhogy ehhez több száz megegyezésre és rengeteg pénzre lenne szükség például az olyan fejlődő országok gazdaságának megsegítésére, amelyek cserébe lemondanak az erdőirtásról vagy a szénhasználatról. Ezek az országok ugyanis, noha joguk van elérni a fejlett országok szintjét, erre jelenleg nem képesek fosszilis energiahordozók nélkül. A fejletteknek tehát többet kell vállalniuk, és segíteniük kell a világ szegényebb felét a közös cél érdekében.
Az IPCC közös céljaihoz képest a fejlett országok közül az Egyesült Államok 2050-re 83%-os kibocsátáscsökkentést határozott meg, igaz, trükkösen a 2005-ös szinthez képest. Japán 25%-ot ígért 2020-ig, az EU szakminiszterei pedig 2030-ig 40%-os csökkentést, és az időarányos teljesítés ötévenkénti ellenőrzését javasolják.
A fejlődő országok közül Kína a legnagyobb kibocsátóvá vált az utóbbi évtizedben, ám gazdasága rövid távon nem képes lemondani a fosszilis energiahordozókról – várhatóan csak 2030-tól kezdve tudja visszafogni az üvegházgázok kibocsátását. Vállalta viszont, hogy kibocsátásának növelése addig is alatta marad GDP-növekedése mértékének.
A fejlődők között a kis szigetországok a legsérülékenyebbek – ezt az önálló szavazattal rendelkező 52 országot érinti a leginkább a klímaváltozás, a tengerszint néhány méteres emelkedése többségüket eltörölné a föld színéről. Ezek az államok érthetően azonnali és drasztikus lépéseket sürgetnek, és az alig néhány millió főt kitevő összlakosságuk ellenére 52 szavazatukkal nem számítanak elhanyagolható tényezőnek a klímatárgyalásokon.
Két fok
Sikert csakis egy olyan megállapodás jelentene, amelynek eredményeként valóban 2 fok alatt maradna a globális felmelegedés. Ehhez világszintű összefogásra lenne szükség fejlett és fejlődő országok, döntéshozók és állampolgárok összefogására.
A párizsi csúcstalálkozón az állampolgárok képviseletében számos civil szervezet is ott lesz. Bizakodjunk, hogy ez a megállapodás sikeresebb lesz, mint az 1992-es kiotói klímaegyezmény, ahol is 5,2%-os csökkentést fogadtak el 2020-ig az 1990-es szinthez képest, a kibocsátás viszont 45%-kal nőtt 2010-ig. Kiotó kudarca a közös cselekvés hiánya – néhány nemzet vállalása kevésnek bizonyult, ezen kellene most változtatni, amíg még van esélyünk a fenntarthatóságra.
Figyeljünk Párizsra. A nagyszabású diplomáciai eseményen meghozandó döntések sora – vagy azok hiánya - már a közeli évtizedekben alapvetően befolyásolja az emberiség jövőjét.
Forrás: FNA/theGuardian
Kapcsolódó cikkek
Mit tehetsz Te - Föld napja minden héten