2022 madara, fája, rovara, hala, vadvirága

h, 01/03/2022 - 13:16 — FNA

Zöld küllő, nagylevelű hárs, óriás énekeskabóca, ízletes rizike és társaik hívják fel figyelmünket 2022-ben a természet szépségeire, a biológiai sokféleségre, annak védelmére. A vadvilág állományai világszerte visszaszorulóban vannak, létüket leginkább az agráripar fenyegeti, aktív védelmükért bárki tehet – képviselőit többnyire a lakosság szavazatai alapján választják ki minden évben, mi pedig 2017 óta mutatjuk be őket.

2022 madara a zöld küllő

A zöld küllő (Picus viridis) gyakori harkályfélénk. Szajkó termetű, 30-36 cm-es, zöld szárnyú, fején piros, sárgászöld farktollú madár, szárnyfesztávja a fél métert is elérheti. Hangja a jellegzetes, különösen repülés közben hallatott „klü-klü-klü". Lakott területeken is jól érzi magát, kedveli a ligetes erdőket, fasorokat, városi parkokat, temetőket, ártéri erdőket, de kerüli a sűrű, zárt erdőket. Fő táplálékát a hangyák jelentik, de a fák kérge alatt megbújó más rovarokat, lárváikat, bábjaikat is elfogyasztja - zöld rejtőszíne a fűben is segíti eleséggyűjtés közben. Állandó madár, odúban költ, a maga készítette több évig is használja. A költési időszak áprilistól augusztusig tart. Fészekalja 5-7 tojásból áll, a fiókákat mindkét szülő eteti közel egy hónapon át. Hazai fészkelő-állománya stabil, 15 000 – 17 000 párra tehető. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.

ÍZLETES RIZIKE AZ ÉV GOMBÁJA

A vadon termő ízletes rizike (Lactarius deliciosus) ehető és árusítható gomba, júniustól egészen decemberig gyakori, de a legtöbbet ősszel találni belőle. A közepes termetű gomba kalapja 4-12 cm átmérőjű, narancssárgás, vöröses színű, néha zöldes elszíneződéssel. Fiatalon domború, gömbölyű, majd idővel tölcséresedik, közepe enyhén bemélyed. Felülete nedvesen ragadós, körkörösen zónás, gödörkés. Kissé lefutó, sűrűn álló, narancssárga lemezei törékenyek, a sérült helyeken lassan zöldessé válnak. Narancsos színű vastag húsa kemény, merev, pattanva törik, tejnedve narancssárga, színe csak hosszabb állás után vörösödhet, zöldülhet enyhén. Íze kellemes, édeskés, illata gyengén gyümölcsös. Könnyen felismerhető erdei- és feketefenyők alatti lelőhelye, narancsos színe és a tönkjén látható gödrök alapján. Az erdőből maximum két kilogramm gombát szabad hazavinni, amit nem árt megnézetni fogyasztás előtt gombaszakértővel. Még többet megtudhatsz róluk az MMT oldalán.

AZ ÉV FÁJA a Nagylevelű hárs

A terjedelmes, kúp alakban 30–40 m magasra növő nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) hegyvidéki erdeinknek elegyfája, köves-sziklás, kőgörgeteges talajokon is megél. Az egyik legkorábban virágzó hárs; virágai június elején nyílnak: a középsők hamarább, a szélsők később. kellemes illatú, 2–5 virágból álló bogernyő virágzata a levelek hónaljából nő. Gömb alakú makkja bordás, a bibeszál maradványaként kis, hegyes szárban végződik. Az érett termések a virágszárhoz nőtt, repítő murvalevéllel együtt, jellegzetesen pörögve esnek le, és a szél messzire elhordhatja őket. Matuzsálemi példányai több száz évesek, jó mézelő, szárított virágzata ismert gyógytea. Intenzív felújulóképessége miatt a gazdasági erdőkben visszaszorították, a nagyvad is erősen károsítja. Még többet megtudhatsz róluk az OEE oldalán.

ÓRIÁS ÉNEKESKABÓCA Az év rovara

Az óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) a kabócák alrendjének legnagyobb képviselője. Testhossza 38–44 mm zárt szárnyakkal, szárnyfesztávolsága 75–85 mm. Teste sötétbarnás színű, a fej, az előtor, a lábak, a tor és potrohízek szegélyei barnásvörös színezetűek. Jelenlétét elárulja a hímek éneke, amelyet potrohuk tövénél található páros membránokkal keltenek. Növényi nedvekkel táplálkozik, amelyet szúró-szívó szájszervével szívogat. Lárvái hosszan, éveken át fejlődnek fák gyökerei közt, tökéletesen alkalmazkodtak a földalatti életmódhoz, ezt jelzi pl. ásásra módosult első pár lábuk. A kifejlett lárva végül kiássa magát a felszínre, majd átvedlik kifejlett rovarrá. A faj elterjedési területe lefedi szinte egész Dél-Európát (az Ibériai-félsziget kivételével), keleten Iránig, északon Közép-Európáig terjed. A meleg, száraz hegyvidéki területeket kedveli. Nálunk legnagyobb számban a Balatonfelvidéken és a Budai-hegységben fordul elő. A faj hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk a MRT oldalán.

Homoki gyík az év hüllője

A dél-kelet-európai elterjedésű homoki gyík (Podarcis tauricus) magyarországi populációi elszigetelődtek a fő elterjedési területtől, nálunk főként az Alföld homokpusztagyepein fordul elő. Testhossza mindössze 6-8 cm, a farka viszont a testhossz kétszeresét is elérheti. A hímek hátának közepén világoszöld sáv fut végig, amely a nászidőszakban élénk sötétebbé válik, hasuk élénk narancsszínűvé, oldaluk alsó részén kék pettyek is megjelennek. A nőstények mintázata nagyon hasonló, hasuk csontfehér. Nappal aktív. Jól bírja a magas hőmérsékletet, meleg nyári napokon is szinte egész nap a felszínen mozog. Apró gerinctelenekkel táplálkozik, amelyeket portyázva keres. Megijesztve villámgyorsan eltűnik a legközelebbi üregben. Az október végén kezdődő téli hibernációból március elején-közepén jön elő, a párzás áprilisban kezdődik. A nőstények 2-6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá. A rendkívül apró termetű fiatalok július végétől kelnek ki. A homoki gyíkot sok ragadozó (sas, róka, borz, vipera stb.) fogyasztja. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.

AZ ÉV HALA A BODORKA

A bodorka (Rutilus rutilus) viszonylag kisebb termetű halfajunk, testhossza 15-20 cm. Könnyen felismerhető narancssárgás-vöröses szemgyűrűjéről és a hasonló színekben pompázó alsó úszóiról. Szája csúcsba nyíló, hát- és hasúszója egyvonalban ered. Rovarlárvát, aprócsigát, planktonrákokat, hínárhajtásokat fogyaszt. Április elején 10-12 °C-os vízhőmérsékleten csoportosan ívik. Ikráit főleg a hínárnövényzet nyújtotta biztonságos helyekre rakja. Hegyvidéki patakjaink, gyors áramlású vízfolyásaink kivételével szinte mindenhol előfordul, viszonylag nagyobb egyedszámban, a ragadozóhalaink kedvelt tápláléka. Étkezési értéke csekély, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes. Időszakonként tömeges kapást nyújtó hal, nálunk inkább csalihal. Fogása nem esik korlátozás alá. Még többet megtudhatsz róluk az MHT oldalán.

AZ ÉV Vadvirága az agárkosbor

A 8–20 cm magas agárkosbor (Anacamptis morio) legfeljebb 60 cm-re megnövő évelő növény. Réteken, nedves homoki gyepekben, sztyeppekben él. Az Alföldön ritkán, szikes pusztákon is előfordul. Magyar-középhegységben és a Dunántúlon gyakori, az Alföldön szórványos, többek közt a Kisalföld, a Bodrogköz, a Keszthelyi-fennsík, a Mátra, valamint a Cserhát területén él. Tavasszal, áprilistól májusig virágzik. Megjelenése természetes, féltermészetes, hosszabb ideje bolygatatlan élőhelyekre utal. Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MBT oldalán.

A törpeegér az év emlőse

Hazánk egyik legkisebb emlőse a törpeegér (Micromys minutus). Súlya annyi, mint egy félig tele gyufaskatulya, vagy mint egy zacskónyi sütőpor. Félujjnyi testhosszának a felét a kapaszkodásra is alkalmas farka teszi ki. Testtömege 5-11 gramm. A legsűrűbb növényzetben, gazosokban, nádasokban tanyázik. Táplálékát füvek, különféle magvak és rovarok alkotják, például a gabonán található levéltetűt is pusztítja. Átlag 6 hónapot él, de fogságban akár 5 évig is élhet. Szaporodási időszakuk áprilistól szeptemberig tart. A gömbölyű kis fészke 30–100 cm magasságban főleg nádasban készül. Nagyon szaporák, a nőstény évente akár 6-szor is hozhat a világra utódokat, minden alkalommal 3-8 kölyköt. Kb. 15-18 napos korukban a kölykök már teljesen önállóak, általában ilyenkor anyuk már ismét vemhes. Európában és Ázsiában honos. A modern mezőgazdasági művelés óta állománya jelentősen csökken, helyenként egészen megritkult. Magyarországon a törpeegér védett állat. Még többet megtudhatsz róluk a Vadonlesők oldalán.

Cikkafark Az év gyógynövénye

A nők doktoraként is ismert cickafarkfüvet (Achillea millefolium) már az ókori orvosok is használták, latin neve Achillesz-re, a trójai hősre utal, aki cickafarkkal állította el társai sebeinek vérzését. Kellemes illatú, évelő növény, szára 20–80 cm magas, levelei lándzsásak, szárnyasan összetettek. Virágai 4–9 mm széles sátorozó bugákat alkotnak, a fészkek 4-6, fehér vagy rózsaszín sugárvirágból állnak. Rovar és önbeporzású elterjedését a szél és a hangyák is segítik. Réteken, legelőkön, szántóföldeken, útszegélyeken gyakori. Gyógynövényként csak a fehér virágzatúakat használják. Elsősorban gyógyteaként fogyasztják, de külsőleg borogatásra vagy fürdővízhez adagolva is kifejti gyógyhatását. Gyógyteáját gyomorgörcsök, migrénes fejfájás, máj- és epebetegségek, húgyúti fertőzés, menstruációs zavarok esetén javasolják. Készítenek belőle illóolajat (kékolaj), krémeket, kenőcsöket. A friss pézsmaillatú cickafarkolaj sebösszehúzó, hámosító, vérnyomáscsökkentő, nyugtató, gyomorerősítő, tonizáló hatású; terhesség alatt ne használjuk. Az allergiásoknál a növény érintése is reakciót válthat ki, teája viszketeg, gyulladásos bőrelváltozást okozhat. Nagy mennyiségben fogyasztása nem javasolt, mert nyomokban tujont tartalmaz, mely fényérzékenységet okoz. Éppen ezért érdemes fogyasztás előtt háziorvossal, szakemberrel konzultálni! Még többet megtudhatsz róluk az MGyT oldalán.

(Szerkesztés alatt.)