Az emberiség évente közel 60 milliárd tonna nyersanyagot bányászik ki, közel 50%-kal többet, mint alig 30 évvel ezelőtt, és ennek ma már közel kétharmada homok és sóder – az eszeveszett homokéhség komoly környezeti károkkal jár.

Az időjárás és a folyók évezredes munkájával létrejött homok világszerte a legkeresettebb bányászati termékké vált. A homok a víz után a második legfontosabb természeti forrás, mert az üvegtől a mikroprocesszoron át a repülőgépgyártásig számos termékhez nélkülözhetetlen.

Homokot a sivatagba

Legfontosabb lelőhelyei a legutóbbi időkig a folyómedrek és bányák voltak, de a szárazföldi források apadása miatt a kitermelés egyre inkább a tengerek és óceánok felé fordult. Pedig a tengerparti vagy -fenéki homok nem olyan jó minőségű, előbb alaposan ki kell mosni belőle a sót, különben a vasbetonban rövid idő alatt korrodálhatja a fémet.

Bár úgy tűnhet, hogy a sivatagok tele vannak homokkal, a valóságban az sok esetben inkább csak kő. Ahol pedig csakugyan homok van, ott az gyakorta mészkövet, agyagot és vas-oxidot tartalmaz, ezért nem használható építkezésre. Így az a paradox helyzet alakult ki például az Arab-félszigeten, hogy a sivatagok által körülvett Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bahrein vagy Szaud-Arábia homokhiánnyal küzd.

Betonkolosszusok

A homokot és a sódert leginkább az építőipar használja, hiszen például a beton négyötöde homokból, sóderből áll. Az évente felhasznált 40 milliárd tonnányi homok és sóder közel háromnegyedéből beton készül, főként az ázsiai, közel-keleti és latin-amerikai gigászi építkezésekre - ma már egy 27 méter magas falat lehetne építeni az Egyenlítő mentén a világ éves betontermelésből. Az építőipar globális homokigénye az utóbbi két évtizedben megháromszorozódott, és várhatóan a jövőben is gyorsulva nő az ENSZ idei jelentése szerint.

Feltöltés, megalománia

A feltöltés a homok második legfontosabb felhasználási területe. A szemcsés anyag legnagyobb importőre Szingapúr. Területe az 1960-as évektől az ötödével lett nagyobb a városállam terjeszkedése miatt. Elsősorban Indonéziától vásárol, amiért állítólag már 24 indonéz sziget tűnt el, de Malajzia, Thaiföld és Kambodzsa is szállított Szingapúrnak, és bár a homokexportot ezek az országok betiltották, illegálisan tovább folytatódik a kereskedelem.

A másik nagy „vakondállam" az Egyesült Arab Emírség. Dubai városának első pálma formájú mesterséges szigete alá közel 400 millió tonna homokot és jóval kisebb mennyiségű követ használtak fel. A világot formázó harmadik szigetprojekt homokigénye pedig 450 millió tonna volt – ami nagyjából az éves francia homokfogyasztásnak felel meg. Az emírség olyannyira kifogyott a homokból, hogy a világ legmagasabb épületéhez, a 828 méteres Burdzs Khalifa toronyhoz már Ausztráliából kellett hozatni.

A kőzetrepesztéssel járó palaolaj-kitermelés is sok homokot igényel, ebben élen jár az Egyesült Államok.

Rendkívüli károk

A világ eszeveszett homokéhsége rendkívüli környezeti károkat okoz. A kotrás csökkenti a biológiai sokféleséget, rontja a víz minőségét, a homok szállításának szén-dioxid-lábnyoma hatalmas.

Mivel a világon sok helyen szabadon hozzá lehet férni a homokhoz, és nincs megfelelő árazása, adója, a tonnánkénti 5-7 dollár körüli átlagára olcsónak mondható, szinte csak a kitermelés és a szállítás költségét kell kifizetni, így semmi sem ösztönöz a túlfogyasztás megváltoztatására.

A növekvő kereslet miatt azonban az utóbbi években jelentősen drágulni kezdett a jó minőségű homok, és a kielégíthetetlen igények miatt szinte nemzetközi bűnözéssé vált a homoklopás. A karibi térségben, Nyugat-Afrikában vagy Délkelet-Ázsiában tengerpartok tűnnek el vagy válnak holdbéli tájjá – közel 60 országban folyik illegális homokkitermelés.

Indiában például a kiterjedt homokmaffia a folyóágyi homokot a rossz minőségű tengerivel keveri, ami sok építkezésen okoz gondot. Ráadásul mire a Gangesz Bangladesbe ér, a túlkotrás miatt már csak agyagot és iszapot rak le – ezért is gyakoriak a tragikus bangladesi épületomlások, mert már nem homokra, hanem labilisabb üledékre kerülnek az alapok.

A marokkói Casablancához közeli strandokról eltűnnek a dűnék, mert éjszakánként teherautókkal hordják el a homokot. A Maldív-szigeteken apró földnyelvek vesznek el, mert szamarakkal szállítják el a finom szemcséjű anyagot. A Zöld-foki szigetek partjain már csak szemét és kő van, mert a helyiek apálykor a néhány méter mély tenger homokos alját termelik ki – az életüket kockáztatva.

Lenne megoldás

A megalomán befektetéseknek talán néhol gátat vet, hogy például a dubai felhőkarcoló irodáinak közel harmada máig kiadatlan, ez azonban kevés a károk enyhítésére.

Csökkenthető lenne a homok iránti igény egyrészt a megfelelő szabályozás, árazás és adózás bevezetésével, másrészt az építkezések racionalizálásával, a lebontott épületek anyagának újrahasznosításával, és helyettesítő anyagok – például kőpor vagy bizonyos hamu – részbeni felhasználásával.

Forrás: hvg.hu