A Veszíts el egy könyvet! olvasást népszerűsítő játék lényege, hogy bárki elveszíthet szándékosan egy könyvet, amelybe egy-egy beragasztott cédula jelzi, hogy tulajdonosa örökre lemond a könyvről. Annak, aki megtalálja az elhagyott könyvet, nincs más dolga, mint elolvasni azt, ha érdekli, majd egy másik helyen újra elveszíteni. A játékot számos író támogatta már egy-egy dedikált könyvének szándékos elveszítésével. Az elveszített könyvek útja nyomon követhető az interneten.

Csatlakozunk a Veszíts el egy könyvet! játékhoz – veszítsünk el környezeti könyveket is, ne csak szépirodalmat!

Az elveszített könyvek sorsát itt nyomon követheted.

Két környezeti könyvet már elveszítettünk!

Veszíts el egy környezeti könyvet! programunk keretében 2008. szeptember 27-én próbaképpen „elveszítettük” az első két környezeti könyvet. A világ helyzete 2008 című könyvünk két példányát a szükséges kísérő levéllel együtt Sopronban, a Berzsenyi Dániel és a József Attila Gimnázium melletti, a diákok körében népszerű Internet teázóban. E tényt a játék honlapján közzétettük. Az egyik példány egy jelenleg az ELTE pszichológus szakán tanuló soproni diáklányhoz került, aki ezt telefonon jelezte nekünk, mondván, hogy el fogja olvasni, de a könyv további sorsát nem ismerjük. A másik kötet a soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium egyik második emeleti osztálytermébe került, de erről a könyvről sem tudunk többet. Aki tud, hallott róluk, kérjük, jelezze: (XXX email cím!!! fna@t-online.huXXX)

Vélemények a Veszíts el egy könyvet! játékról

„(…) Mi volt valójában a célom azzal a kósza ötlettel, hogy csatlakozzam a Veszíts el egy könyvet! nevű jó szándékú akcióhoz – magam sem tudom. (A pokol útjai is, ugye…) A literatúra fellendítéséért tenni vágyó könyvtárosok hívták életre ezt a külföldön sem ismeretlen akciót, amelynek során könyveket, regényeket, versesköteteket veszítenek el szándékosan nyilvános helyeken, tereken, kocsmákban, megállókban, hogy a flaszterkoptatók kényére-kedvére bízzák kedves köteteiket. (…)
A kor, amely kényelmes és olcsó ajándéktárggyá silányítja a könyvet, amelyben a való élet egyes egyedül a praktikus haszna felől közelíttetik meg, mi is lehet más a gazdátlan könyv sorsa, mint egy újabb tétel az antikváriumok polcain. (…)
Vártam a vandált, aki műanyag öngyújtóval akarja megsemmisíteni, az ügyeskedőt, aki körbenéz és sietős léptekkel valóban megindul vele a körúti antikvárium felé és vártam legvégül az olvasót, akinek ismerősen cseng Szántó Judit, de legalább József Attila neve. (…)
Az eső eleredt, én pedig hosszas várakozás után fogtam és hónom alá csaptam a könyvemet. Olvasót találnom számára, sajna, nem sikerült, így Parti Nagy Lajossal én is mondhatom nyugodtan, átköltve a régi klasszikust: "sors nyiss nekem masszázsszalont".
Talán később újra próbálkozom, más városokban, ahonnan a kezdeményezés elindult. Vagy egy barátságos telefonfülkében."
(Podhorányi Zsolt, Népszava Online, 2008. 04. 11.)