A szárazföld felől hegyekkel határolt Barcelona néhány éve még az erősen szennyezett levegőjű európai városok közé tartozott. Aki mostanában arra jár, láthatja, sőt érezheti is a levegőtisztaság ugrásszerű javulását. A szmogos napok számának csökkenése nem csupán a klímaváltozásnak köszönhető (az enyhébb teleken kevesebbet kell fűteni, a gyakoribb szelek pedig sűrűbben takarítják ki a füstködöt), hanem annak is, hogy a barcelonaiak kitalálták, és az utóbbi években következetesen meg is valósították az ún. Zöld város koncepciót. Barcelona alapvetően a fűtési/melegvíz-ellátási rendszerek, illetve a közlekedés átalakítása révén lett zöld(ebb). A város már 1998-ban (Európában elsőként) rendeletet alkotott a napkollektor-használatról - a 2000-ben hatályba lépett jogszabály szerint minden újonnan épülő, illetve felújításon áteső társasházra, középületre, kereskedelmi és ipari ingatlanra kollektort kell szerelni - enélkül nem adják ki a használatbavételi engedélyt. A tervekben az szerepelt, hogy 2010-re 96 ezer négyzetméternyi napkollektor-felületet helyeznek üzembe, ám már 2005-ben túllépték a 100 ezer négyzetmétert. A naphőt használó berendezések elterjesztéséhez semmilyen támogatásra nem volt szükség, mivel a napenergiára történő átállás gyorsan megtérül. Becslések szerint a program első öt éve alatt a település (az összes ráfordítást is figyelembe véve) közel másfélmilliárd eurót spórolt a Nap segítségével. A barcelonai naphőmodell annyira sikeres, hogy már 26 spanyol város másolja.

A másik nagy lépés a közlekedés átszervezése volt. Ebben kulcsszerepet szántak a buszok biogázhajtásra történő átállításának, illetve a kerékpározásnak. Az utóbbi - figyelembe véve, hogy Barcelonában a tél enyhe és kevéssé csapadékos, illetve, hogy a robogózás miatt az infrastruktúra gyakorlatilag már rendelkezésre állt - igen okos döntés volt. A Bicing névre hallgató bérkerékpár-szisztéma látszólag főként a turistáknak szól, a valóságban viszont a helyi tömegközlekedés része: erre utal az árképzés is: az első 30 perc - a 30 eurós éves kártya birtokában - ingyenes, utána viszont fizetős a használat. Hetibérlet 1 euróért kapható, és a kikölcsönzött bicikliket bármelyik gyűjtőpontnál ott lehet hagyni, ami a helyszínen szerzett tapasztalataink szerint az alkalmi városlátogató számára is praktikussá teszi a bérlést. A Bicing hálózatához jelenleg több mint 400 (jellemzően tömegközlekedési csomóponton, illetve megállók közelében lévő) kölcsönzési pont, és mintegy 6000, jellegzetes piros-fehér színű, strapabíró kerékpár tartozik. A teljes flotta felállítása annyiba került, mint egyetlen városi busz beszerzése. A 2006 óta működő, jelenleg mintegy 150 ezer felhasználót kiszolgáló rendszer hozadékáról egyelőre annyi tudható, hogy kimutathatóan csökkentette az autóforgalmat, és - "ráhordó" jellege révén - növelte a közösségi közlekedés népszerűségét, és évi 2500-3000 tonnával csökkentette a város széndioxid-szennyezését. Részben a barcelonai tapasztalatok motiválták az észak-spanyolországi Rioja tartomány új projektjét, ahol most egy "0 kibocsátású" várost igyekeznek felépíteni. A 3 ezer lakásos Logrono Montecorvo Eco City energiaellátását kizárólag napkollektorok, napelemek és szélerőművek biztosítják majd, a helyi közlekedés pedig nagyrészt a kerékpározásra épül, amivel évente 6 ezer tonna szén-dioxid képződését lehet megelőzni. Az Eco City 2012 körül készülhet el, Koppenhága ennél jóval későbbre, 2025-re tervezi a szén-dioxid-kibocsátás lenullázását. A dán fővárosban a villany- és hidrogénautózás (adó- és közlekedési kedvezményekkel segített) elterjesztésétől, az áramellátás szélerőre történő átállításától, és a már ma is 40 százalékos részesedésű kerékpározás további térnyerésétől várják a sikert. A dánoknak ugyanakkor a regionális elsőségért is keményen kell küzdeniük: Norvégia 2030-ra, Svédország pedig 2050-re azt vállalta, hogy az egész ország szén-dioxid-semleges lesz.

(Forrás: Hargitai Miklós, NOL, 2009. április 9.)