2020 madara, fája, rovara, hala, vadvirága

k, 12/17/2019 - 19:35 — FNA

Erdei fülesbagoly, tatárjuhar, álganéjtúró, csészegomba, kék májvirág és társaik hívják fel figyelmünket 2020-ban a természet szépségeire, a biológiai sokféleségre, annak védelmére. A vadvilág állományai világszerte visszaszorulóban vannak, aktív védelmükért bárki tehet – képviselőit többnyire a lakosság szavazatai alapján választják ki minden évben.

2020 madara az erdei fülesbagoly

Leggyakoribb hazai bagolyfajunk, a közepes méretű erdei fülesbagoly (Asio otus) ismertetői hosszú tollfülei. A kisebb erdőfoltokat, temetők szélét, facsoportokat kedveli, a telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészeli át. Egy-egy fenyőn akár több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Évente egyszer költ, átlag 5-6 tojást rak márciusban, főleg varjak fészkeiben. A hím csak a táplálékszerzésben segíti a tojót. A fiókák még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek. Hazai állománya stabil, 6500 – 12 000 párra tehető, bár a populációt a közúti balesetek és az erdőgazdasági munkák is megtizedelik, fiókáira pedig a róka, a nyest és a héja jelent komoly veszélyt. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.

Bíbor kasvirág az év gyógynövénye

Az Észak-Amerikában őshonos bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) világszerte a legnépszerűbb gyógynövények közé tartozik. Hazánkban a 18. század óta gyógy- és dísznövényként egyaránt termesztik. Gyöktörzses, lágy szárú, magasra növő évelő növény. Éghajlattól függően, késő május-kora július között kezd virágozni. Kétivarú virágait méhek és lepkék porozzák. A Magyar Gyógyszerkönyvben virágos hajtása és gyökere szerepel. Alkalmazása biztonságos; számos gyógyszer és étrend-kiegészítő alapanyaga. Klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy belsőleg alkalmazva hatásos a felsőlégúti fertőzések megelőzésében és kezelésében. A népi gyógyászatban külsőleg kisebb sérülések, nehezen gyógyuló sebek gyógyítására is használják – áll az MGyT közleményében.

Az év emlőse a vidra

A játékos vízi vadász kisragadozó emlős a Kárpát-medencében szinte kizárólag éjszakai életet él, zsákmányszerző, területellenőrző napi útja során akár 8-10 km-t is megtehet. Az ujjai közötti úszóhártyák és áramvonalas teste egyaránt a gyors úszást segíti elő, bár életének jelentős részét a szárazföldön tölti. Bundája tömött, zsíros, testtömege: 3–14 kg, testhossza: 46–82 cm. Fészke természetes hasadékban, maga ásta üregben, vízparti fák gyökerei között, vagy nádasban található. Főként kisebb testű halakkal, vízi gerinctelenekkel táplálkozik. A játékos vidrák gyakran a hasukon csúszdáznak le a partról a vízfelszínig. Veszélyeztetett vizes élőhelyhez kötődése teszi a vidrát (Lutra lutra) stabil állománya ellenére sérülékeny fajjá. 1974 óta védett, 1982 óta pedig fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk a BNPI oldalán.

Tatárjuhar az év fája

A kerekded koronájú tatárjuhar (Acer tataricum) levelei a többi juharfajjal ellentétben tagolatlanok, fűrészes szélűek. Kora májustól nyíló, zöldes-fehér bugavirágzata nem túl látványos, de a belőlük kifejlődő ikerlependék termések barnásvörös színben pompáznak. A honfoglaló magyarok útvonalán elterjedt, általuk is ismert fafaj ma már az alföldi területeken erőteljesen visszaszorult, és a hegy- és dombvidékeken sem becsülik sokra alacsony termete (6-8 méter magasra nő csak meg), csekély gazdasági értéke miatt, pedig ökológiai szerepe jelentős - áll az Országos Erdészeti Egyesület közleményében. Még többet megtudhatsz róluk az OEE oldalán.

Tavaszi álganéjtúró az év rovara

A létfontosságú és százezres fajszámú lebontók egyike a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis). A ganéjtúrók lebontó tevékenysége nem csupán a felhalmozódott, elhalt szerves anyagokat – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát, a tetemeket stb. - tünteti el, hanem hozzájárul a tápanyagok visszajuttatásához és a talajképződéshez is. A tavaszi álganéjtúró rajzáscsúcsa május-júniusra esik – ilyenkor jönnek elő a földből az új nemzedék tagjai, melyek azután őszig láthatók. A kifejlett bogár testhossza 12–20 mm. Teste zömök, minden oldalról lekerekített, valamivel hosszabb, mint széles, erősen domború. Kültakarója fémesen fénylő kék, kékeszöld vagy zöld, néha csaknem fekete. Csaknem egész Európában előfordul, Magyarországon gyakori. Még többet megtudhatsz róluk az MTM oldalán.

Csoportos csészegomba az év gombája

Az északi féltekén honos, pompás megjelenésű, élénk narancsvörös csoportos csészegomba (Microstoma proctatum) NEM ehető. Termőteste 4-10 mm átmérőjű, nyeles csésze. A kezdetben zárt, gömb formájú, kívül fehér, szőrös kehely később csillag alakban, hegyes karéjokkal felnyílik. Húsa fehéres, szaga, íze nem jellegzetes. Lombos vagy vegyes erdők talaján él, ahol a szerves korhadékokat bontja. Tavasszal és kora nyáron terem, általában nagyobb csoportokban. Még többet megtudhatsz róluk az MMT oldalán.

Az év hüllője a keresztes vipera

Mérgeskígyó, de emberre ritkán támad, az elmúlt 60 évben mindössze két halálos keresztesvipera-marás volt hazánkban. Nappali ragadozó. Elsősorban kisemlősöket zsákmányol, de fogyaszt békákat, gyíkokat, madarakat is. A telet üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől március-áprilisig. A feje háromszögletű, a halántéktáji méregmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedő. Zömök, izmos törzsű, rövid farkának vége a hasi oldalon sárga. Jellegzetes, sötétebb színű cikk-cakk mintázata a nyaktájéktól a farok végéig húzódik. A hímek átlag 60, a nőstények 70-80 cm-re nőnek. A hímek alapszíne a szürkétől az ezüstfehérig terjedhet, a nőstényeké barnás árnyalatú, és mintázatuk kevésbé üt el a test alapszínétől. Gyakoriak a 2-3 éves korukra teljesen feketévé váló példányok is, különösen a hazánk déli részén élők körében, és összetéveszthetők az ártalmatlan fekete vízisiklókkal (bár ezek karcsúbbak és nyakszirtfoltjaik sárgák). A keresztes vipera (Vipera berus) hazánkban ritka. Állományai kis egyedszámúak, pár száz egyedből állók. Előfordulnak Somogy és Zala megyében, a Tiszaháton Szabolcs-Szatmár megyében, valamint a Zempléni-hegységben, beleérve Tokaj-hegyet és környékét. Magyarországon fokozottan védett, elsősorban élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti. Természetvédelmi értéke: 250 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.

Nemes májvirág az év vadvirága

A nemes májvirág (Hepatica nobilis) kora tavaszi, március–áprilisi virágzású növény, ekkor hozza 6-7, ritkán akár 10 lepellevélből („szirom") álló kék virágait, melyek olykor rózsaszínek vagy fehérek is lehetnek. Levelei jellegzetesen három hegyes karéjúak, némiképp a máj lebenyeire emlékeztetnek és egész télen át zöldellnek. Maga a növény kis termetű, alig 5–15 cm magas, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben találkozhatunk vele. Elsősorban a Dunántúl déli felén (Somogy, Baranya és Tolna), valamint Zalában, a Balaton-felvidéken és a Bakonyban fordul elő, de megtalálható a Visegrádi-hegységben és a Karancs környékén is. Európa nagy részén honos, de a Brit-szigeteken csak behurcoltan fordul elő. 1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MTM oldalán.

Az év hala a süllő

A süllő (Sander lucioperca) nagyra növő, megnyúlt, oldalról enyhén lapított testű valódi halevő ragadozó, kedvenc tápláléka a küsz. Csúcsba nyíló nagy szájának szeglete eléri a szem hátulsó vonalát. Fogai nagyok, erősek, ebfogai kiemelkednek a többiek közül. Oldalát elmosódó sötétebb sávok, foltok, hátúszóit, farokúszóját fekete foltsorok díszítik. Hazánkban nagyobb folyóinkban gyakori, a kisebbekben csak a bővebb vizű alsóbb szakaszokon fordul elő. Érzékeny a víz oldott oxigéntartalmára, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, és csak a jobb oxigénviszonyú, nagyobb tavakban fordul elő. A horgászok körében a legnemesebb ragadozónak számít. Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga. Még többet megtudhatsz róla az MHT oldalán.