Biszfenol A (BPA)

Polikarbonát műanyagok (PC 7), epoxigyanták gyártására használt szintetikus vegyület. Élelmiszerekbe a polikarbonát műanyagból készült étel- és italtárolókból (cumisüvegből, üdítős, ásványvizes palackból, ételhordóból, tányérból, pohárból, vízvezetékcsőből stb.) kerülhet, valamint a belső felületén epoxigyantával bevont fém konzervdobozból, ivóvíz- és bortárolóból, fogtömésből. Kioldódását elősegíti a magas hőmérséklet, az erősen savanyú vagy lúgos pH, és a hosszú ideig tartó tárolás. Kutatások szerint a BPA ártalmas lehet a gyerekek idegrendszeri fejlődésére, ivarszerveire, állatkísérletekben a rágcsálók prosztatájában és emlőmirigyeiben a rákot megelőző állapot alakult ki. Kanada ezért 2008-ban megtiltotta a BPA használatát cumisüvegekben, Dánia, Franciaország, Ausztrália, az Egyesült Államok néhány állama korlátozta használatát. 2010-ben Kanada felvette a környezetre és az emberi egészségre mérgező anyagok listájára annak ellenére, hogy ugyanekkor az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) felülvizsgálata szerint a vegyület kis dózisban nem jelent veszélyt az egészségre. Az Európai Unióban engedélyezett speciális kioldódási határértéke 0,6 mg/kg. Napi tolerálható bevitele (TDI) jelenleg 0,05 mg/testtömeg kg (50 µg/ttkg/nap). A BPA-felhasználást évente 4 millió tonnára becsülik világszerte.

Legfőképpen polikarbonát műanyagok előállításához használják fel. Rengeteg használati eszközben megtalálható: szemüveglencsék, CD, DVD, elektromos eszközök (pl.: mobiltelefonok, számítógépek, háztartási eszközök), sport és ipari védőfelszerelések, autóalkatrészek. BPA található egyes fogtömésekben is. Az elmúlt években több mint száz tudományos jelentés bizonyította, hogy a BPA több egészségügyi problémáért felel.

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) élelmiszer adalékanyagokkal, aromákkal, technológiai segédanyagokkal és élelmiszerekkel érintkező anyagokkal foglalkozó szakbizottsága (AFC Panel) további tudományos álláspontot közöl a biszfenol A-ról (BPA-ról), ezen belül is főként a vegyület emberi szervezetből való eliminálódásáról és a kockázatbecslési megfontolásokról.